Helló hőstagozatosak!

Ez az első fanficem, a Múlthagyók annak is az elősztorija, azaz a Prológus. Ez a fanfic egy Kouta x Eri fanfic, ahol az egyéb szereplőket az olvasóim küldték be, majd a szereplőket is fokozatosan fogom nektek bemutatni.

A prológusban viszont AizawaJoke Shipen van a hangsúly, valamint az, hogy Eri-chan hogyan kap egy igazi családot!

Vége az akciónak. All for One elkapása óta, ez a legnagyobb akció melybe több hősügynökségből érkező hősök egyűt dolgoztak. Meg is lett a gyümölcse, az ügyet sikeresen lezárták: Erit megmentettük, a Nyolcszoros Megtisztulás maffiacsoportot és vezetőjüket Overhault is sikerült elkapni, a tevékenységük központját pedig sikerült elfoglalnunk.

– Ahhhhh, menyi nyűg egy nap alatt és még mindig nincs vége. Komolyan ki kéne vennem egy kis szabadságot, csak azért is hogy távol legyek minden szartól. A Hokkaido ebben az időben ideális nyaralásra. – De mielőtt ezt a gondolatomat befejeztem volna megláttam a kisebb tömeget, ami összegyűlt a megmentet kislány körül

–Tch...mindent nekem kel csinálom- jegyeztem meg komoran magamnak és elindultam a tömeg felé és elkiáltottam magam – NA JÓ MOST MINDENKI HORDJA EL MAGÁT MÍG SZÉPEN MONDOM MERT AKI HÁROM MÁSODPERCENBELŰL NEM TÜNIK INEN EL AZ MEGBÁNJA...DE NAGYON!

Egyig se kellet számolnom, csak Eri maradt ott néhány orvossal és a többi ellátásra szoruló hősökkel és rendőrökkel. Na meg a UA diákjai, rájuk is ráfér egy kis meszelés – bár rám is – de egy jó kiadós alvás sok mindent megoldana. Odaléptem az orvoshoz.

–Mondja doktorúr, a diákjaim, ők hogy vannak?

–Hát a vöröshajú elégé sok helyen be kellet kötözni, de pár napon belül simán felgyógyul, ami a többieket érinti szintúgy, néhány kötés, pár horzsolás, rendbe fognak jönni.

–És a kis lány?

–A kislány, akit Eri néven neveznek, a régi sebeit leszámítva a kezén és a lábán semmi baja nincs. – elhallgatott majd csendesebre fogta a hangját – Nem tudom, hogy hogy bírta ki a kislány, de a karjai és a lábai a kötések alatt, teli van szúrásokkal, mintha rengetegszer vért adott volna. De a hátteret ismerve azt mondanám, hogy instant vérbanknak használták, de szerencséjére a vérátömlesztés csodákra képes és a szúrás nyomok hamar begyógyulnak.

Nem is vettem észre, hogy visszatartom a lélegzetemet addig, míg egy nagy sóhaj keretein belül ki nem engedtem.

–Akkor semmi maradandó, hál' Istennek!

–Azt nem mondanám.

–Ezt hogy ért doktor úr?

–Testileg meggyógyulhat – itt még komorabb letek a vonásai –, a lelki állapotában viszont már nem vagyok biztos. Az egy dolog, hogy sokkos állapotban van, de őt kérdőjeles ideig tartották fogságban, és a jó ég tudja mit is tettek vele igazából. Neki most egy nyugodt környék kell, jól védett helyen, és ahogy látom, az se ártana, ha az a zöldhajú fiú, meg az a tejbepapi arcú srác a közelében lenne, ahogy látom, a kislányt elégé megnyugtatja a jelenlétük. A lánynak pedig pont erre van a legjobban szüksége, nyugalomra.

Ezeket a szavakat emésztve, elköszöntem az orvostól és Midoriyáékhoz mentem.

–Hogy vagytok?

–Aizawa sensei, mi jól vagyunk... legalábbis leszünk.

Majd elhallgatott és komoly hanggal folytatta:

–Mi lesz Eri-channal?

Kérdésén nagyon meglepődtem, nem is magán a kérdésen, hanem a komoly hangvételen. Ki gondolta volna, hogy ez a fiú, aki úgy állított be a UA-be, hogy nem tud felmutatni semmit és még a képességét sem tudja irányitani, így megváltozzon. Kellemesen csalódtam benne, fényes jövő áll előtte.

Odahajoltam, a karjában zokogó kis csöppséghez.

– Kis csaj, akarsz a UA-ba velem jönni?

Nem kaptam semmi reakciót.

– Tudod, a UA egy nagyon jól védett hely, nem tudnak az olyan rossz emberek bejönni, mint akik bántottak téged. És ezenkívül Midoriya es Mirio is ott lesznek.

Erre már ő is ráfigyelt.

– A békuci lány is ott lesz? – Kérdezte szipogva, de már gyermekien.

– Keru? – jelezte meglepődését Asui.

– Igen, a békuci lány is ott lesz – mosolyodtam el

–És a mályvacukor lány, meg a piránya fiú is? – mutatott Urarakára és Kirishimára.

Ezt már igazi gyermeki mosollyal mondta.

– Igen, a mályvacukor lány és a paránya fiú is ott lesz. Akarsz jönni?

– És mi lesz, ha bántok megint valakit?- most újra könnybe lábadt a szeme

Ekkor Midoriya szépen-lassan, mintha csak a húga lenne – de most komolyan, milyen srác már ez – és lágy hangon beszélni kezdett.

– Ez nem igaz Eri-chan. A képeségedet nehéz irányitani, de nem lehetetlen. Néz rám, nekem semmi bajom nincs, pedig, ha teljes erőmből harcolok, akkor minden csontom eltörik. De, míg harcoltam, te meggyógyítottál engem és nem engedted, hogy bántódásom essen. A te képeséged egy nagyon kedves képeség. Akár még Miriot is meg tudnád gyógyítani miután megtanultad használni, a képeségeidet.

Ezután ram nézett biztatásként

– Igen, Midoriyának igaza van. Nagyon sok lehetőség áll előtted, ne félj dönteni, most már te döntöd el, hogy mit akarsz, ha velünk akarsz jönni, akkor jöhetsz velünk.

Ekkor Eri hangos sirassál felkiáltót.

–Haza akarok menni veletek!

Igen eddig bírtam, átvettem őt Midoriyátol.

–Akár már most is indulhatunk.

Vadul bólogatva, ahogy szorította a nyakamat egyfolytában köszönömet mondogatva elalut a kezeim között. Még egyszer köszönömöt gügyögött utána elnyomta az álom.

Na, így történt, hogy Eri hozam került. Nem is gondoltam, hogy ez a pillanat mennyi minden kiindulópontja lesz az életemben. De ez majd legközelebb